28/06/2026
Így maxoltam ki 4 év jogi egyetemet, hogy az utolsó évben (majdnem) teljesen elengedjem.
Jogászcsaládból jövök.
Nem volt kérdés, hogy az első diplomám jogi lesz.
Az első 4 évemet annak szenteltem, hogy a lehető legtöbb tapasztalatot begyűjtsem minden lehetséges jogterületről, ezért:
aktív szakkollégista voltam,
napi 10 órákat húztam le a közjegyzői irodában,
tanulmányi versenyeken indultam, és még
a szakmai gyakorlatra is rádupláztam a rendőrkapitányságon.
Közben folyamatosan ott motoszkált bennem:
„Ez így nem lesz jó, Réka. Nem leszel boldog.”
Hogy miért, az elég egyértelmű volt.
Szerettem volna ugyanazzal a hivatástudattal beszélni a jogi pályáról, mint az a kackiás bajuszú, 1920-as évekből kilépett ügyész, akit egyszer a Károlin hallottam előadni.
Olyan lelkesedés áradt belőle a saját munkája iránt, hogy én ott döntöttem el, én is pontosan ilyen akarok lenni (mínusz a bajusz, ugye).
Így felmondtam az ügyvédi irodában, ahol már felajánlották az ügyvédjelölti lehetőséget, és az utolsó évben szabadúszóként kezdtem dolgozni, 0 kapcsolati hálóval.
De megérte: ma már pontosan ugyanazzal a lelkesedéssel beszélek az ügyvédeknek az ügyfélszerzésről, ahogy az-az ügyész beszélt a hivatásáról.
Egyrészt hálás vagyok magamnak, amiért meg mertem hozni ezt a döntést.
Másrészt hálás vagyok anyámnak is, amiért nem kapott szívinfarktust, mikor közöltem vele, hogy felmondtam.
(És bár a mai napig nem érti pontosan mivel foglalkozom, támogat, mert látja, hogy megtaláltam a helyem.)
Neked mi a sztorid?
Kezdtél már újra nulláról?
