Lovász Lajos

07/05/2026

𝐀𝐦𝐢𝐤𝐨𝐫 𝐯𝐚𝐥𝐚𝐤𝐢 𝐞𝐥𝐭ű𝐧𝐢𝐤 𝐚 𝐬𝐳𝐞𝐫𝐯𝐞𝐳𝐞𝐭𝐛𝐞𝐧

Nem elégszer hangzik el, de sok alkalmazott szikepontosan tudja, milyen érzés jelentéktelennek lenni.

A 2026-os Forbes Flow levegőjében végig ott lebegett: a vállalati kultúrában az egyik legnagyobb kihívás a 𝐦𝐨𝐭𝐢𝐯á𝐜𝐢ó. Sokan teszik fel nekem is a kérdést, hogyan motiválhatók jobban az emberek.

𝐌𝐢𝐭 é𝐫𝐝𝐞𝐦𝐞𝐬 𝐤𝐢𝐦𝐨𝐧𝐝𝐚𝐧𝐢?

A Gallup 2026-os adatai azt mutatják, hogy a legkevésbé elkötelezett alkalmazottak azok, akik láthatatlannak érzik magukat. Viszont amikor az emberek úgy érzik, hogy valóban látják és meghallgatják őket, lehetővé válik a személyközi szinkronizáció és az emberek összhangba kerülnek egymással. Azok a csapatok, amelyek rendelkeznek ezzel a “látási” és hallgatási minőséggel, kollektív intelligenciához férnek hozzá.

Yuval Noah Harari szerint a 21. század előttünk álló egyik legnagyobb kollektív kihívása a 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐭é𝐤𝐭𝐞𝐥𝐞𝐧𝐬é𝐠 é𝐫𝐳é𝐬𝐞.

A szorongó jelentéktelenség érzése gátolja a végrehajtó működést: a figyelem megosztását, a következtetési képességet, a koncentrációt és a munkamemóriát.

Csendben leépíti a teljesítményt.

A kérdés az, hogy észrevesszük-e, amikor valaki eltűnik?

Ha érdeklik a vezetői működés mélyebb rétegei, időről időre küldök hasonló írásokat és kutatási összefoglalókat.

27/04/2026

❤️ Az introvízió varázslat. De nem úgy, ahogy gondolnád.
Az introvízióval detektálhatók életed meghatározó félelemforrásai és önkorlátozó énvédelmi mechanizmusai.

A módszerrel megtanulhatsz a nehéz, feszült, sokszor félelmetes helyzetekre sokkal jobban reagálni.
Az introvízió segítségével kikönnyült, erősebb jelenlétet valósíthatsz meg, ami megváltoztatja az életed.

❓Hogyan működik?
Valószínűleg ismered ezt az állapotot:
– tudod, mit kellene csinálni, mégsem csinálod
– egy beszélgetés után napokig pörögsz rajta
– mások viselkedése aránytalanul felhúz
– néha úgy érzed, mintha nem teljesen te irányítanád a reakcióidat
Közben van egy furcsa belső mondat:
„jól kell csinálnom”
“ne bízz”
„nem történhet meg”
„nem hibázhatok”
⚠️Ezek nem ártatlan gondolatok. Ezek belső felszólítások, automatizmusok.
Sokszor ezek mozognak és mozgatnak téged - nem te őket.

Egy egyszerű példa:
„jól kell csinálnom a feladatot”
→ ha nem csinálom jól, kinevetnek
→ ha kinevetnek, gyenge vagyok
→ ha gyenge vagyok, elhagyhatnak
→ nem szabad, hogy elhagyjanak
𝐍𝐞𝐦 𝐦𝐚𝐫𝐚𝐝𝐡𝐚𝐭𝐨𝐤 𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝒖̈𝐥!
Ismerős? Ez nem logika. Ez egy belső felszólítási algoritmus.
Az introvízió nem azt csinálja, hogy „pozitívan gondolkodsz”.

Hanem azt, hogy:
megtanulsz ránézni ezekre a belső folyamatokra úgy, hogy közben nem sodornak el. Az introvízió lehetővé teszi, hogy észrevedd mintáidat, észrevedd elfogultságaidat, és ha azok bekövetkeznek, átfogalmazd előfeltevéseidet, hogy teret teremts az impulzus és a válasz között.
A szabályozott jelenléted pszichológiai biztonságot teremt.

És itt történik valami varázsszerű:
– a feszültség csökken
– a gondolati körök lelassulnak
– visszajön a választás képessége
Nem egyik napról a másikra. De meglepően gyorsan.
Nem az a kérdés, hogy van-e benned ehhez hasonló minta. Hanem az, hogy felismered-e.

Miben segít hosszútávon?
🟢nyugodtabbá válás, feszültség csökkentése,
🟢tanulási hatékonyság növelése, gyorsabb elalvás
🟢a stressz és a mentális blokkok csökkentése: munkahelyen, magánéletben
🟢szakmai kompetencia optimalizálása
🟢személyes erőben és bátorságban
🟢kapcsolatok javulásában
🟢magaddal hordozott terhek letételében
Miket használ az introvízió?
🟢konstitutív figyelem
🟢mindfulness
🟢tranzakcióanalízisen alapuló coaching
🟢érzékelési és tanulási képesség fejlesztése
🟢rendszerelmélet: szabályozási hurkok megváltoztatása

24/04/2026

A nem mérgező szerekkel történő lerészegedés igen jó példáit sokszor a gyermekek szemléltetik. Teljesen ki tudják magukat akasztani a Nagy Hatalmas Mindenség, az Univerzum valamely szűkebb keresztmetszete, így például a víz vagy hó vagy sár vagy a színek, kövek (dobálhatók, felemelhetők, vajon mi lehet alattuk?), visszhang, dob csapkodása révén. Csak két személyiség lehet ilyenkor jelen: a gyermek és az Univerzum. A gyerek megvizsgálja a Mindenséget, erre a Mindenség csinál valami szépet vagy mulatságosat... (Vonnegut)

23/04/2026

300 kkv cégevezető bevonásával márciusban érzelmi intelligencia-alapú kutatást végeztünk. Az egyik meglepő eredmény: a cégvezetők 𝐟𝐚𝐧𝐚𝐭𝐢𝐤𝐮𝐬𝐨𝐤.

Kiderült, hogy nem rosszul, hanem nagyon hasonló módon vezetik vállalkozásukat:
- Erős kontrollal
- Gyors döntésekkel
- Magas felelősségvállalással
- Racionális gondolkodással.

A szakirodalom ezt a mintázatot „𝐟𝐚𝐧𝐚𝐭𝐢𝐤𝐮𝐬”-nak írja le, ami kifejezetten hatékony működésmód: eredményeket hoz és (valameddig) jól működik.

A kutatásból világosan látszik, hogy ez a "fanatizmus" három erős belső komponensből áll:
🟢az irányító rész, ami dönt, kontrollál, felelősséget vállal
🟢a felnőtt rész, ami átlát, elemez, rendszerez
🟢és egy természetes, kreatív rész, ami energiát és lendületet ad.

Erős kombináció.
Azonban ez a három komponens hozhatja létre a vakfoltokat is.

- a kontroll egy ponton túl nem hatékonyságot, hanem állandó túlterheltséget hoz,
- a racionalitás nem tisztánlátást, hanem kapcsolati távolságot,
- a lendület nem gyorsaságot, hanem türelmetlenséget.

Ez az oka, hogy a cégvezető:
⚠️ Benne marad "a rendszerben", pihenés közben is gondolkodik.
⚠️ "Még ezt is meg kell oldanom!" érzés kíséri mindenhova.
⚠️ Kapcsolataiban is főnök.

𝐀 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐚́𝐬 𝐞𝐠𝐲 𝐦𝐚́𝐬𝐢𝐤, 𝐤𝐞𝐯𝐞́𝐬𝐛𝐞́ 𝐤𝐞́𝐧𝐲𝐞𝐥𝐦𝐞𝐬 𝐞𝐫𝐞𝐝𝐦𝐞́𝐧𝐲𝐭 𝐢𝐬 𝐡𝐨𝐳𝐨𝐭𝐭.

A vezetők egy része kíváncsi saját működésére. Ám kevesen hajlandók ezzel ténylegesen dolgozni.

Az önreflexió és a tényleges változtatási hajlandóság nem jár együtt. Sokan ránéznek a saját működésükre, de kevesen merik felvállalni:
𝐬𝐚𝐣𝐚́𝐭 𝐭𝐨𝐫𝐳𝐢́𝐭𝐚́𝐬𝐚𝐢𝐤𝐚𝐭,
𝐟𝐞́𝐥𝐞𝐥𝐦𝐞𝐢𝐤𝐞𝐭,
𝐦𝐮̋𝐤𝐨̈𝐝𝐞́𝐬𝐢 𝐨̈𝐧𝐯𝐞́𝐝𝐞𝐥𝐦𝐞𝐢𝐤𝐞𝐭.

Érthető módon ez nem kényelmes, mert az a működés kérdőjeleződik meg, ami eddig sikeressé t***e őket.

Innen nézve a kérdés nem az, hogy valaki jól működik-e vezetőként.
Inkább ez: mikor a jelenlegi működés eléri a határait, mit csinál másként - vagy ugyanazzal próbálkozik tovább?

Call now to connect with business.

02/04/2026

A türelem mélységes kútja - kulcs a gyermekedhez
Ha megkérdezem a gyereket, mi volt a suliban, közhelyemre a legjobb közhellyel riposztol: a jó volt/szar volt retorikai redukcióval.
Szeretnék hozzá kapcsolódni, ezért próbálkozok még - "mi van a barátaiddal (a csajokkal/a pasikkal)?"
Leseper, mint homokrajzot a szél: ilyenek nincsenek is.
A lételméletet bugyraiban könnyen elfáradsz. Este van, egész nap dolgoztál, és rádszenderülnek a közhely banalitásai: vacsora, mobil, alvás.
Ha szerencsés vagy, kicsit még együtt vagytok, játszol vele, tanulsz vele. Fejben nehéz ott lenni...
Hogy lehet jobban kapcsolódni gyermekünkhöz?
A gyereknek van témája, ami a megszokott, biztonságos állandó terepe. Az én fiam az autókat imádja, mostanában az elektromos autókról tud mindent. Bármikor szívesen beszél róla. Nehezemre esik vele tartani, mert engem nem érdekelnek a kocsik. De vele tartok. Mert 𝙤̋ érdekel.
Mert tudom, számára ez biztonságos tér. Amikor erről beszélünk, ő biztonságban van: egyrészt, mert ért hozzá, másrészt, mert minden nap visszatér a téma. Úgy képzelem, olyan neki, mint az 𝙤𝙩𝙩𝙝𝙤𝙣. Ahová minden nap és bármikor betérhet.
Szerintem sok gyereknek van ilyen otthona. Ismerek olyat, akinek a sport, van, akinek a videójáték az otthona.
Hagyj időt magadnak és neki, hogy erről tudjon beszélni. Hogy meg tudja mutatni az otthonát.
Hogy teremts időt erre?
Menjetek el sétálni.
Ródd az utcákat, az ösvényeket, a falut, a várost. Menjetek.
Az otthonán keresztül csatlakozz, ott közelíts. Kérdezz bele, érdekeljen (hiszen az is ő, ahogy beszél róla, ami eszébe jut róla - kérdezz és ő megmutatja magát). Közben hallgass szeret***el, és ne ítélj. Mert elvesztheted. Fogadd el az ő témáját, legyél benne te is mester. Van olyan is, hogy ellened áll, és nem az otthonát mutatja. Meg akar hekkelni. Olyan szavakat, témákat hoz, ami téged kiborít. Politikáról, pénzügyekről, rólad, az életedről. Próbálgat. Polgárpukkaszt. Keresi a gyenge pontodat. (Légy tisztában mi a gyenge pontod; ha gyenge vagy, erős vagy). Amennyiben megítélő tudat nélkül vagy vele, elfogadod, hogy opponál, megnyílik.
És meg fog történni a csoda.
Egy kis lepkefing formájában. Mondja a magáét, de egyszer elfárad, majd: hoz egy témát, a suliból, a barátairól, egy tanárról, egy filmből, egy bármit, ami 𝙤̋𝙩 valójában megmozgatta (ami megérint***e, tetszett neki, félt tőle, nem ért***e - egyszóval: 𝙚́𝙧𝙯𝙚𝙩𝙩). Oda fog rakni valamit, ami tényleg róla szól, mert elindított benne valamit.
Nehéz észrevenni. Egyrészt az agyad tele, ő valószínűleg nem fogja hangsúlyozni, retorikailag nincs felépítve. Csak ki van téve. Úgy, hogy talán még ő sem tudja, hogy fontos. Viszont ott van. Emberien egyszerűen.
Ez a kis téma meg fogja mutatni, hogyan van ő, mi a fontos neki itt és most mi az, ami történik vele, mit érez.
Mire ideértek, fél óra. Lehet, hogy egy hónapig is eljártok sétálni, és csak azután tud megtörténni. Ha egyszer meglesz, veletek marad a ráhangolódás útja.
Töltsd úgy az életed, hogy sétálsz és beszélgetsz a gyermekeddel!