14/05/2026
Vállalkozóként néha pontosan úgy érzem magam, mint aki egyik pillanatban világmárkát épít, a másikban pedig azon gondolkodik, hogy bezárhatja-e a laptopot délben vagy este 9-kor bűntudat nélkül.
Van, amikor tele vagyok ötletekkel.
Van, amikor pont az a baj , hogy túl sokkal.
Van, amikor egy csendesebb hónapot már majdnem világvégének érzek. És van, amikor rájövök, hogy talán nem is nagyobb tempóra lenne szükségem, hanem egy kicsit több levegőre.
Kívülről a vállalkozás sokszor rendezettebbnek tűnik, mint belülről. Főleg akkor, ha az ember brandeket, weboldalakat és szép vizuális rendszereket tervez, miközben a saját fejében néha 26 megnyitott fül fut egyszerre.
Hogy jó irányba megyek-e.
Hogy elég-e, amit csinálok.
Hogy muszáj-e mindig többet, gyorsabban, hangosabban.
És hogy lehet-e úgy vállalkozást építeni, hogy közben nem felejtek el élni benne.
Szerintem lehet. Csak néha emlékeztetni kell magunkat rá.
Tanulni nemet mondani. Tanulni nem mindent azonnal újragondolni. Tanulni pihenno úgy, hogy közben nem írod fejben a holnapi teendőlistát.
Mert nem azért kezdtem el ezt az egészet, hogy mindig dolgozzak.
Hanem azért, hogy olyan életet építsek, amiben jó benne lenni.
Néha a legvállalkozóibb döntés az, hogy este tényleg kikapcsolod a gépet.
Vagy legalább nem nyitod vissza. 🥹✨
