A történet
2010-ben kaptam diplomát divattervezőként a Kolozsvári Képző-, és Iparművészeti Egyetemen. Gyakran okozott bennem pánikot a „mi lesz velem, ha nagy leszek” gondolata, és egyre többször jutott eszembe az is, hogy mi van, ha ez nem is az én utam. A húgommal ellentétben én az ösztönös, intuitív testvér voltam a családban, sok belső vívódással, erős élménykereséssel és impulzívan megélt ér
zelmekkel. Ekkor már két éve vezettem egy blogot, lefotóztam kiállításokat, divatbemutatókat, próbálkoztam kisebb írásszösszenetekkel és közzétettem saját munkákat is. Ezeknek a tartalmaknak köszönhettem, hogy egy budapesti kézműves iparművész felfigyelt rám, és egy nemzetközi tehetségkutató csereprogram keretén belül kiutaztatott Budapestre. Szárnybontogató fiatalként ezt óriási tapasztalatnak éltem meg, nem mellesleg meg is ismertem egy elegáns srácot. Közben minden lehetőséget kihasználtam és mertem nagyot álmodni: elmentem egy tévés meghallgatásra, ahova divattervezőket kerestek, és beválogattak. Két hónapon keresztül terveztem, szabtam, varrtam, többek között Orosz Barbarának, Trokán Nórának, Falusi Mariannak, Görög Zitának, úgy, hogy napi szinten forgattak és interjúztattak. Nem sokkal ezután felvételiztem mesterképzésre, és megkezdtem tanulmányaimat a MOME ruhatervező szakán. Sokat alkottam és terveztem iskolán kívül is, a blogomnak köszönhetően már különböző sajtóeseményekre is meghívást kaptam, egyszóval zajlott a nagybetűs életem. Az egyetemi évek végén a szerelem Bajára hozott, ahol elindítottam hivatalosan is a saját női ruhamárkámat egy helyi kis műhelyben. 2017 elején éppen párhetes várandós voltam. Talán erre az időszakra tenném azt az életszakaszomat, amikor megint felerősödtek bennem a belső vívódások, a mi lesz ezután, és az akarom e ezt tovább csinálni jellegű kérdések. Pont egy ilyen napon jött a hívás, hogy a Glamour Magyarország jelölt az év divattervezője címre, amikor már sok aggodalmon túl voltam, hogy vajon lesz-e elegendő energiám az alkotásra, vajon a piac hogy reagál, hogy a ruhamárkám működése leáll egy kis időre, vajon jó anya leszek-e. Beletörődtem, hogy ez egy olyan időszak lesz, amely megkövetel magának. Életem legnehezebb időszaka volt ez, hiszen akkor már negyedik éve vittem a Beango-t, mellette pedig, 30 éves koromra megtapasztaltam mélységeket és magasságokat, hogy nőként mennyi minden változik, hányféle életszakaszban és területen kellene magabiztosan és jól teljesítenem. Hat évre volt szükségem, hogy asszimilálódjak, és megtaláljam a helyem. De megérkeztem önmagamhoz. 2019 decemberben megnyitottam a Beango Stílusműhelyt Baján. Misszióm segíteni az önismereti munkát, az önbizalmat és a tudatos életmódot a stíluskommunikáció és a divat, mint pszichológia eszközeivel. Mindebben pedig csodás, inspiráló, ízig-vérig nők és partnerek vannak segítségemre, akik nélkül nem lenne ugyanolyan ez a közösség. Köszönettel, Kretter Bea
