Dani Márton

02/09/2020

Breaking news!

Eddig amikor megkérdezték mivel is foglalkozom azt mondtam, hogy a bélyegtől az óriás molinóig mindennel. Most már azt mondhatom a bélyegtől a tíz emeletes ház oldaláig mindennel.
A nyomtatott grafika egyik varázsa a digitális munkákkal szemben, hogy kézbefogható, megtapogatható. Mindenki ismeri az új könyv illatát, azt már kevesebben mondhatják el, amikor egy olyan könyv illatát érzi az ember amiben része volt (ugye Zrínyi Kiadó?).

Bevallom tényleg elállt a szavam amikor ekkora méretben megláttam a munkámat. Ez egy újabb mérföldkő, egy újabb büszkeség.

Köszönöm mindenkinek a segítséget, ez a fal a tiétek is, remélem egy kicsit ti is elmosolyodtok amikor ránéztek ezekre a képekre.
Azok akik igazán közelről ismernek pedig végkép elmosolyodnak ha rám és a biciklizés kapcsolatára gondolnak.

Itt pedig olvashattok egy cikket erről:
https://kolorline.hu/hirek/kazincbarcika/2020-08-24/ketkereken-szinesen-ujabb-szines-hazfal-kazincbarcikan



A képekért és a lehetőségért köszönet a Kolorcity csapatának!

27/03/2020

Pénteki kis stílusgyakorlat. :)

17/03/2020

Photoshop gyakorlás, friss, ropogós.
Nem 3D ;)

11/11/2019

Rég volt már digitális ebben a stílusban.

31/10/2019

A heti gyakorlás. Amikor van 5-10 perced és nekiállsz valami újnak. Nos... nagyon nem vagyok elégedett, de valahol ezt is el kell kezdeni. Folyt. köv. ;)

25/10/2019

Annyira aranyos dolog történt velem a hét elején, hogy ezt muszáj megosztanom.

Éppen a Jászai téren ültem a villamos megállóban vártam egy találkozóra, szokásomhoz híven már korábban odaértem és mivel szokásom, már megvan a B-tervem az ilyen esetekre. A folyton nálam lévő kis, szürke vázlatfüzetet elővettem, zene a fülemben és nekiálltam levadászni valamilyen témát. Nem tartott sokáig és a szemben álló fa azonnal kellőképpen felkeltette a figyelmemet, amúgy is többnyire épületeket rajzolok ilyen esetben, jó lesz a változatosság.
Ilyen helyzetben nem nagyon foglalkozom a külvilággal, lemegyek szépen zenbe és csak hagyom, hogy alakuljon ami jön. Jönnek-mennek körülöttem az emberek, szokásos hétfő délutáni zajongás, zsibbadás, de én csak a füzetemben vagyok. A perifériámból látom, vagy inkább csak érzékelem, hogy valaki leül mellém, rá sem néztem… mindaddig amíg a dübörgő zenén keresztül is átütő hangon kiabálja el magát mellettem:

Maga egy művész!

Zenből azonnal ki, red alert! Nem tudtam, hogy az életemért kell küzdeni, vagy futni inkább. Aztán fókuszálok és meglátom szemmagasságban a nagymamát. Én ültem, ő állt, de pont ugyan akkorák voltunk. Zene ki, szépen megköszönöm. Aki ismer annak mondanom sem kell, hogy addigra természetesen rákvörösen. Persze beszélgettünk még utána, de nagyon jó élmény volt. És tényleg azóta is legalább 3 centivel magasabbnak érzem magam! Szóval köszönöm szépen ismeretlen nagymama a Jászairól, még egyszer!
Bár a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy amikor elköszönt és felszállt a villamosra még annyit mondott, hogy „Láttam én, hogy van magában valami beütés.”

02/09/2019

Egy hét alatt több, mint százan?
Jár a piros pont!

🔴🔴🔴

27/08/2019

Köszönöm a segítséget!

nem gondoltam volna, hogy egy óra alatt megleszünk 50-en.

🙂🙃🥳

26/08/2019

Évek alatt, innen, onnan.

26/08/2019