Békés vezetés - autós korrepetálás Békés Dórával

Békés vezetés - autós korrepetálás Békés Dórával Ha van már jogosítványod, de félsz vezetni, újratanulnád, amit elfelejtettél, sok türelemmel segítek. Ha jogsit szereznél, azt is lehet! 🙂

Aki vezetett már velem, tudja, hogy Budapest leghülyébb utcanevein kívül már csak egy dolog van, amit jobban szeretek al...
20/09/2026

Aki vezetett már velem, tudja, hogy Budapest leghülyébb utcanevein kívül már csak egy dolog van, amit jobban szeretek alkalmazni, és ezek pedig a dalszövegek.
Nem állítom, hogy ez direkt épült be a pedagógiai eszköztárba, inkább bizonyos kényszeresség, hogy mindenről dalszövegek jutnak eszembe, amit nem is mindig tudok visszatartani 😀
De mit csináljak, ha olyan jól passzol olyan sok minden.
Nagyanyám például elég sokat énekelte nekem a "szélről legeljetek" kezdetű népdalt:

"Szélről legeljetek, fának ne menjetek
Mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek,
Szili kút, szanyi kút, szentandrási sobrikút"

Szerintem senki nem tudja, mi az a sobrikút, de ha belegondolok, ez maga a jobbra tartás himnusza, nem is beszélve arról, hogy szinte mindenkinek szoktam legyezni a kezemmel, hogy menjél beljebb a járdától. Remélem, még nem énekeltem el senkinek ezt a dalt, de érik.

Vagy ott van a Hip hop boyz örökbecsűje:

"Forró augusztus volt,
Tisztán látszott a hold
A pillantás megtörtént"

És majdnem az összes olyan felszólításomnál, hogy nézzetek a holttérbe sávváltáskor és kanyarodás előtt, sajnos eszembe jut, hogy na de megtörtént-e a pillantás?!

Aztán ugye Kis Grófo is megmondta, hogy előbb a nézés, aztán a járás, ami egy tök jól megjegyezhető sorrend,

És Pataky Attila is, hogy

Egyirányú út, ahová megyek,

csak azt nem t***e hozzá, hogy és a bal szélről kanyarodok balra. Pedig egyirányú utca tárgyában nem kevés tanulómat terrorizáltam már a Kossuth-díjas ufólátóval.

Aztán meg ugye Zámbó Jimmy is megmondta, hogy

Szemeddel látsz (remélhetőleg a piros lámpát is).

És még hány lehet, ami hirtelen nem jut eszembe, de segíthettek kiegészíteni, hogy milyen kiváló dalkinccsel segíthetek még a napi közlekedés rejtelmeiben 😀

Rékával, aki táncművész, vannak közös vonásaink (nem a tánctudásunk az).Ő is bármeddig el tudna lenni Balatonon, érzünk ...
11/09/2026

Rékával, aki táncművész, vannak közös vonásaink (nem a tánctudásunk az).
Ő is bármeddig el tudna lenni Balatonon, érzünk valami eltéphetetlen gyerekkori köteléket a tó iránt.
Kitaláltuk, hogy az autópályás vezetést mindenképpen a mindkettőnk számára kedves M7-esen nyomjuk le, és a képen éppen látszik is a BALATON tábla.

"Ezért csinálom a jogsit" - mondta Réka, és annyira meghatódtam, mert én is ezért csináltam. A saját régi oktatómtól, az azóta sajnos elhunyt Laci bácsitól kikunyeráltam, hogy az autópályás gyakorlat a szakrális M7-esen legyen (megkaptam), és amikor meglett a jogsim, utána az otthoni asztali gépen Google mapsen centiről centire terveztem végig az első saját utamat Szigligetre (két héttel a vizsga után). Úristen, mióta nincs asztali gépem, de még laptopom se.

És akkor most én is ugyanezt adhatom vissza valakinek, na ez, na ez életérzés! Valószínűleg Réka ügyesebb, mint én voltam, mert Szabadbattyánig jutottunk, meg vissza, ami szerintem életem leghosszabb egy tanóra alatt megtett útja volt (a saját autópályás gyakorlatom szerintem maximum Martonvásárig tartott, de tök mindegy, a szent helyen vezethettem először 😄)

Réka nagyon gyorsan jogsis személy lesz szerintem, nagyon meglátszik ám, ha valakinek ilyen kiemelkedő testtudata van.

Az önigazolás lélektanaEz most csak egy hangosan gondolkodó poszt, mert nekem is hülyén néz ki egymás mellett a jeles sz...
07/09/2026

Az önigazolás lélektana

Ez most csak egy hangosan gondolkodó poszt, mert nekem is hülyén néz ki egymás mellett a jeles szociológus nemrég kölcsönkunyerált könyve, és egy nullára kopott kuplungszett, egyenesen az autómból.
De mivel épp most olvasom ezt a könyvet, ami arról szól, milyen trükköket vetünk be magunk előtt, hogy jobb-rosszabb választásainkat igazoljuk, és okosnak, ügyesnek és jó arcnak tűnjünk, ezekben a hetekben mindent így nézek 😃
Történt pedig, hogy a kocsim oktatóautó-mivoltának legjobban kitett alkatrésze, a kuplung egyszer csak elkezdett rémes hangokat adni, remegni és nem egészen úgy fogni, ahogy kell. Ez márpedig a legjobban várható esemény egy ilyen kocsinál, de egy tanulónak az egyik legkellemetlenebb is.

Azt hittem, több időm lesz a teljes gatyára menésig, de elég gyorsan romlani kezdett a helyzet.
Szeretett és kiváló szerelőm azt mondta, ő nem jós, hogy megmondja, melyik percben megy teljesen tönkre, de három hét múlva van időpontja egy ekkora munkára, amely körülbelül X ezer forintba kerül. Lehet, hogy simán elmegy három hétig, lehet, hogy holnapra kampó az egész, ebben a stádiumban ez nem mondható meg.

Ekkor felhívtam a valamivel kevésbé szívélyes, de nagyobb méretű szervizt Újlipótvárosban, akik azonnal vállalták, X+80ezer forintért.

Több szempontból is fájó szívvel (a plusz 80ezer sem esett jól, és az sem, hogy bármit is ne Lőrinc, kiváló szerelőm csináljon ezen a kocsin) de az utóbbit választottam, hosszan zsolozsmázva magamnak az érveket, megpróbálkozva például olyan levezetésekkel, hogy vajon hogyan forintosítható három rettegésben töltött hét.

Ha azt választottam volna, hogy megvárom a három hetet, akkor azt próbálnám megérvelni magamnak, miért ez volt a helyes döntés, nyilván egyik esetben sem derül ki sose, és talán nem is eldönthető, hogy valójában melyik a jó válasz.

Borzasztó érdekesek nekem ezek a mechanizmusok, amikkel emberek lefolytatják ezeket a beszélgetéseket, például a többször megénekelt közlekedési társalgásokat, ölre menve azon, hogy a francia autók szarok, csak a japán, amíg élek, mennyit kell költeni rá, hol a határ, mi a helyes, mi a balfaszság, és véletlenül mindig és kizárólag az, ahogy ÉN döntöttem.

A leginkább továbbra is az érdekel persze, hogy létezik-e valamilyen matematikai képlet arra, hogy meddig költ az ember egy autóra, és honnantól éri meg másikat venni, és hányan nem vesszük észre, milyen régen is hagytuk el ezt a pontot, és mikkel ámítjuk magunkat közben (már csak ez az alkatrész, és innentől MINDEN jó lesz, mondjuk az évek alatt sunyin elszivárgó négymilliomodik forintra). Ez nem a saját példám, hiszen itt aztán minden fillér megérte! 😃

Ezeken elmélkedtem mostanában, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy az egész kizárólag lélektani, és ugyanúgy nincs rá képlet, mint arra, mikor kell kilépni a szar házasságból.

De hogy autós példával minden megvilágítható, az már csak azért is biztos, mert abból van a legtöbb a könyvben. Bele se gondolunk, mennyire identitáskérdés ez.

25/08/2026

Kép most nem lesz, nem volna ízléses.
Hosszan gondolkoztam, melyik dologról írjak valami kellemetlent, mert kettő van, de a másikat később vesszük elő 😄

Részt vettem néhány agyzsibbasztó közlekedési beszélgetésben életem során. Eredmény vagy közös konklúzió általában nem születik ezekben, csak mérhetetlen mennyiségű önlobogtatás, okoskodás és önigazolás minden fél részéről.
Na de erről majd később.

A közlekedési témájú kommentelés ebben még előrébb van. És persze különösen forró témák az elmúlt évek rettenetes közlekedési tragédiái, most éppen például a siófoki biciklisgyilkosság, és direkt mondom így, nincs rá más szavam, ebben a közvélemény jelentős részével egy követ fújok, gyilkosság.

Mondanám, egyszerűen nem tudom, mi késztet egy ember erre, de ha jól belegondolok, egy kicsit ismerem az érzést, és ne hazudjunk, sokan ismerjük, amikor megszáll valami menőségérzés, hogy ott ülünk a kocsiban, zene be, könyököt ki, nyomjuk, van valami furcsa érzése az embernek ilyenkor, adrenalin talán. Most nyilván egy kissé mindenki ismeri az érzést, de a legtöbben ellenállunk neki valamennyire, ezt hívjuk felelősségérzetnek, és nem hagyjuk, hogy eluralkodjon az agyunkon a vörös köd.
És ezt felszorozhatjuk olyanokkal, hogy az ember egy AMG Mercedesben ül, vagy baromira meg akarja mutatni.

És megindul a kommentelés, hogy hát persze, az elkövető tizennyolc éves, ne adjunk gyerekeknek jogosítványt (egyébként felelősségérzet szempontjából biztos vizsgálható ez a kérdés).
Máskor jön az, hogy a valamikori oktatója a felelős (ha volt neki egyáltalán).
Vagy hát eleve tudjuk, a híres enyingi c**igánybanda, aha, itt a megoldás.

Csak mondjuk a Váci úti extrém gyorshajtó, aki lelökte a felüljáróról a szembejövőt, az Árpád hídi gyilkos gázoló, vagy a győri Maseratis, vagy M. Richárd, hát, egyik sem volt se enyingi, se tizennyolc éves. Istent játszó rohadékok, azok voltak, igen. De még csak elmebetegek sem feltétlenül. Az összes direkt súlyosan közúti veszélyeztető, végül gyilkossá váló, ismert történet elkövetője esetében nem találhatunk megnyugtató magyarázatot.
Valószínűleg ezek nagy része nem klinikai elmebeteg, nem kisgyerek, talán kiváltságosnak majdnem mind kiváltságos, mert ezek iszonyú erejű és árú autók, de ugyanezt a vörös ködöt valószínűleg lehet produkálni egy rozsdás Ford Escorttal is (csak valahogy mégis kevésbé szokták).

Amikor azt mondom, hogy adrenalin, tapintatosan nem említek egy másik hormont, de kénytelen vagyok. Azt tilos vajon mondani, hogy az összes ilyen ismert eset főszereplőjének egyetlen közös eleme van? Amúgy ezt csak magánbeszélgetésekben merném mondani, hogy hát sajnos, az a helyzet, hogy ezeknek az egyetlen metszete az, hogy mind férfiak. (És általában viszonylag fiatal, és az életben viszonylag nyertes oldalon álló férfiak.)
Hogy talán gondolhatnánk valamit arról, hogy az embert megszálló tesztoszteronköd az egy létező tényező, az egy valami, ami előfordul, ha az ember csajozni, versenyezni, jólmegmutatni akar.
Nem akarok olyan hülye kommentet, hogy vegyük el a férfiak jogosítványát, mert én mindet utálom, mert senki nem mondott ilyen baromságot.
És természetesen autót vezető férfiakra általában sem akartam csúnyákat mondani, ami mindenkire érvényes, de szerintem ezt mindenki érti, csak ide kell írni.

Azt mondom, hogy én nem akarok több gúnyos kishölgyezést hallgatni a közlekedési beszélgetésekben, kínos, önigazoló céllal. Én nem akarok több hülyepicsázást hallani, lesajnáló mosolyt látni arról, hogy a nők és a parkolás, jaj de vicces. Igen, nagyon vicces. Ha még egyszer ilyet hallok, esküszöm, meg fogom kérdezni az illetőtől, mi a véleménye a tesztoszteron autózásban betöltött szerepéről, illetve a versenyzésből és csajozásból halált okozó emberekről, és kategorizáljuk-e őket is nemek szerint vajon.

A siófoki ügyben folytatott számos beszélgetés egyikében merült ez fel, ezért írom meg. Azért, mert hirtelen bevillant róla egy pár héttel azelőtti másik beszélgetés, amiben elhangzott a kishölgy szó, az ehhez általában társuló kontextusban. A siófoki baleset másnap történt.

Dühös vagyok, igen, dühös arra, hogy ilyet csak szabadkozással körülbástyázva lehet mondani, miközben emberek meghaltak, nem egy béna parkolásról van szo. Amíg teli szájjal női vezetőkön hőbörögni kérdés nélkül bármikor nyugodtan.

Dórival a második vizsgára készülünk, és egy kicsit már unjuk Újpestet, úgyhogy a múlt héten, amikor újra munkába álltam...
22/08/2026

Dórival a második vizsgára készülünk, és egy kicsit már unjuk Újpestet, úgyhogy a múlt héten, amikor újra munkába álltam, ellátogattunk a Naplás tóhoz, mégpedig úgy, hogy nem is nagyon mondtam útirányokat, hanem kipróbáltuk a navigációt, Dóri is örült, hogy várost néztünk, meg én is, és a második vizsga már sokkal jobb lesz.
Ez pedig az egyik kedvenc utcanevem 😃

Mivel hosszabb nyári szabadságomat töltöm, nem is írok autózásról, mert azt most csak magamnak művelem (mérsékelten egyé...
02/08/2026

Mivel hosszabb nyári szabadságomat töltöm, nem is írok autózásról, mert azt most csak magamnak művelem (mérsékelten egyébként).
A várost viszont akkor is a szívemen viselem, ha a szabadságból minél több időt igyekszem tőle távol tölteni.
Budapest akkor is örök szerelmem, csak ilyenkor mégis jobb a Balaton.

Itt van ugye ez az egész aszályos helyzet, csak úgy ömlik az okosság mindenkiből, az osztrákok elveszik a vizünket, mikor kellett volna vízlépcsőt építeni, bezzeg a Viktor idején nem kapcsolták le Paksot, bla, bla, bla.

Inkább olvastam mostanában egy csomó jó könyvet a képen látható csodálatos erkélyen, meg a szigligeti meg a siófoki strandon, olyan k***a jól meg lehet lenni az ilyen kommentmezők nélkül.

De azért mégis, itt az én szűkebb környezetem, munkaidőben Angyalföld, azon kívül az elmúlt fél évben a nyolcadik kerület, azelőtt a hetedik.
És véletlenül láttam, hogy a Főkert, amelyiknek a munkáját a városban a legnagyobbra tartom, azt kéri a lakosoktól, hogy segítsenek locsolni a város fiatalabb fáit, hogy túléljék ezt az állapotot.

Úgyhogy miután megöntöztem a saját kis nyolc négyzetméter kertemet a hetediken (eprek, rozmaringok, mirtusz, szúnyogűző, muskátlik, nagyon imádok ezzel pöcsölni mostanában) nagy lelkesen letöltöttem a Beeco applikációt, ami mutatja, hogy hol vannak a szomjas fák, aztán fogtam a képen látható szép felmosóvödröt, és nekiláttam fel-alá őgyelegni a lakhelyemen, a Pápa téren, hogy megtaláljam az állítólagos mezei juhart, amit találomra kiválasztottam a térképről. Nem sikerült.

Zavaromat leplezve rágyújtottam, miközben nagyon igyekeztem megtudni a Chatgpt-től különböző béna fotók alapján, hogy mégis melyik az a nyomorult mezei juhar, amit a térképen itt jelöl mellettem, de itt nincs semmi, nemhogy mezei juhar.
Közben kedélyes crackfüst szállt a szomszédos padokról, ezzel is elvagyunk tulajdonképpen, szinte már furcsa lenne, ha nem lenne.

Feladtam a mezei juhart, inkább úgy döntöttem, hogy akkor legyen egy bizonyos nyugati ostorfa, mert azt sikerült megtalálnom a fel-alá ődöngés közben.
Ezalatt is tanultam arról, hogy milyen fák vannak a közparkokban, mennyire nem tudunk erről sem eleget. Eddigi életemben fogalmam nem volt a nyugati ostorfa létéről.

Tök jó érzés volt, hogy feltölthettem az alkalmazásba, hogy adtam hatvan liter vizet a nyugati ostorfának, ez már az én fàm lesz, kész, örökbe fogadtam, pár nap múlva ismét felkeresem, ennyit igyekszem tenni a városért.
Ha már ennyit autózom munkaidőben, legalább adjak vissza neki valamit.
Ha esetleg úgy gondoljátok, töltsétek le ti is (Beeco app), vagy osszátok meg, hogy ilyet is lehet, a Főkert még ezt is számon tartja, hogy a városban melyik fa szomjas, hát beszarás.

Igen szigorú szabály, hogy nyaralás alatt nem dolgozom, majdnem semmilyen formában (üzenetekre igyekszem emberi időben v...
22/07/2026

Igen szigorú szabály, hogy nyaralás alatt nem dolgozom, majdnem semmilyen formában (üzenetekre igyekszem emberi időben válaszolni, de semmilyen órát nem tartok).
Na de mégis, Kristof Kelecsenyi ezer éves barátom, akivel együtt nyaralunk minden évben Szigligeten, rengeteget ült több kocsim anyósülésén is, zene-, útvonal- és hangulatfelelősként, így az egyetlen kivétel az évek alatt a tegnapi óra volt, ami alatt végre én se Angyalföldet néztem, hanem a legkedvesebb utamat, a 71-est.

A sapka Kristófé, és meg is beszéltük, hogy a nyaralós társaságban az hozza a döntéseket, aki a Boss sapkát viseli, a héten összesen erre az egy óra negyven perces intervallumra magamra öltöttem a Döntéshozó Főnök sapkát, ám semmilyen egyéb döntést nem hozok a parton fetrengésen kívül 😄

Kristóf pedig harmadik órát megszégyenítő kiválósággal beállt a strand parkolójába, és még majdnem Gyenesdiásig is elmentünk közös kultikus útjainkon.

Lalita Lili Kalmár látható a képen ezzel a menő BMW-vel, amit remélhetőleg nemsokára én is ki fogok próbálni 😀 Ezelőtt m...
19/07/2026

Lalita Lili Kalmár látható a képen ezzel a menő BMW-vel, amit remélhetőleg nemsokára én is ki fogok próbálni 😀

Ezelőtt még sose dolgoztam együtt régi baráttal, viszont Lalitával kiskamasz korunk óta ismerjük egymást, szüleink révén minden évben együtt nyaraltunk a szigligeti Írók Alkotóházában csodálatos társaságunkkal. Az alkotóházba ugyan már nem vagyunk bejáratosak, de a társaság most is együtt nyaral minden évben Szigligeten.

Lalitának másfél éves a kislánya, úgyhogy a Kresz-vizsgához képest egy egész évvel később kezdtük el a vezetést, kicsit izgultunk is, hogy le ne járjon a két év, de egy hónap híján ezt is megúsztuk, jogosítványát nagyon kedves dicsérettel kapta három hete, idézem a vizsgabiztost: "nem is nagyon tudok mit mondani, ez egy nagyon szépen összerakott produkció".
Na ezt én is így gondolom 😀

És egyből ezután kezdtük a vezetést egy másik régi szigligeti baráttal, de ez majd egy következő sztori lesz, előtte ünnepeljük meg Lalitát és a menő BMW-t ❤️

Kinga, aki nincs a képen, egy különleges eset: rendszeresen vezet a városban, és havonta egyszer ellátogat hozzám, hogy ...
07/07/2026

Kinga, aki nincs a képen, egy különleges eset: rendszeresen vezet a városban, és havonta egyszer ellátogat hozzám, hogy gyakoroljuk az autópályát. Rendszerint végigmegyünk az M0-son, és igyekszem mindig legalább egy kis változatosságot tenni a dologba.
Mindenesetre Kinga, aki már valamennyivel kevésbé húzza be a nyakát, ha elmegyünk egy-egy kamion mellett, már gondosan kipróbált minden extremitást: a legnagyobb hőkülönbség, amit átéltünk az M0-son, összesen 49 fok volt.

A januári képen, az idén téli extrém havazás idején is eljött, és a rettenetes múlt heti hőhullámot is kipróbálta.
Az előbbinél a menetszél is ráfagyott a tükörre, amilyet még itthon sose láttam, -9 fokos esténk volt, és voltak az autópályán jégbordák is, míg a durva hőség inkább a figyelemre és a fittségünkre volt némileg megterhelő hatással, mindenesetre a hűtő-fűtő rendszert alaposan megdolgoztatjuk 😄

Ez 15 éve éppen ma, az első közös pillanatom az első autómmal, elmentünk átvenni a jogosítványomat a Visegrádi utcai köz...
25/06/2026

Ez 15 éve éppen ma, az első közös pillanatom az első autómmal, elmentünk átvenni a jogosítványomat a Visegrádi utcai központi okmányirodába (ami mellett most a tanulókkal szoktunk találkozni). Az autó apámé volt, 12 évig használtam.

A másik meg: barátnőmmel nyaralásból hazafelé, körülbelül 2000 kilométer Európa különböző autópályáin.
Az olaszon például most először jártam, meg kell mondjam, rendkívül fárasztó.

A 15 év most így nagyon soknak tűnik, pedig gyakorlatilag nem tudok visszaemlékezni, milyen volt nem tudni vezetni, meg hogy ezzel a Suzukival három hónapos jogosítvánnyal elmentem Freiburgba egyedül (anyám nagy rémületére), és a különböző autópályák ennél régebb óta ébresztenek bennem megmagyarázhatatlan, kellemes borzongást, és a mai napig csodálatos kikapcsolódásnak találom, hogy kocsival menjek Litvániába vagy akár Spanyolországba.
Elvégre erre való ez a dolog (és nem arra, hogy telerakjuk vele a belvárost, tessék gyalogolni, bringázni, rollerezni, fenntartom! 😀)

És ezt szeretném átadni azóta is.
Hozzátenném, hogy 15 év, körülbelül 5-600ezer kilométer, másnak jóval több, egymillió, meg harminc év az úton, és ilyenek, ide vagy oda: nem vagyok sebezhetetlen, és senki sem az. Hogy a mai napig minden autópályás belelazuláskor még mindig benne van a fejemben, hogy bármikor lehet egy rossz mozdulat.
Hogy én is lehetek és te is lehetsz az, akiről szólnak a hírek. Ez nem jelent félelmet, nem szeretném ennyire, és nem tanítanám, ha félnék, de akárhány év után is mindig lehet egy rossz mozdulat. Ezt szívesen megmondanám a mások nyakában száznyolcvannal villogóknak is, hogy tudod, hogy elég annyi, hogy az előtted haladó leejti a szendvicsét, és vagy szerencsésen jön ki, vagy nem? Hogy elég egy kicsit megírni csak ezt az üzenetet? És én is szabálytalankodok néha, és mindenki, de az egyetlen, amin igyekszem, hogy soha el ne felejtsem ezt, és mégis lehessen élvezni ezt az egészet.

Cím

Budapest
1138

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Békés vezetés - autós korrepetálás Békés Dórával új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Vállalkozás Elérése

Üzenet küldése Békés vezetés - autós korrepetálás Békés Dórával számára:

Parancsikonok

Megosztás