31/05/2026
Ha ezt ma nem tenné vagy nem teheti már meg senki, szeretnék most én az lenni az, aki köszönt Benneteket gyereknapon.
Isten éltesse a kislányt Benned, akit lehet hosszú évek óta próbálsz megérteni, a múltba visszakaparászva néha kétségbeesetten, indokokat és kifogásokat gyártva történetéből, a jelenben még mindig rá hivatkozva. A kislányt, akinek lehet a mai napig is még gyógyulnia kell!
A kislányt, aki nem kapott esetleg annyi figyelmet, mint igényelte volna, akit sosem értettek meg igazán, akire esetleg legyintettek, aki fárasztó volt mindenkinek.
A kislányt, akit valahol nem akartak, akit bántottak, és ne adj isten elvették a gyerek korát, még mielőtt az igazán elindult volna.
Akinek megjegyzéseket vágtak oda, ami akár máig meghatározza, aki lett. És aki valójában semmi másra nem vágyott, csak, hogy szeressék.
A mai nap viszont a boldog pillanatokról szól! Csak a boldog pillanatokról, amit ez a kislány megélt már! A játékról, az önfeledt emlék képekről, az ősbizalomról, és az önbizalomról, ami még gyermekien tisztán senki által nem volt bántva. A nagyi illatú kötényekről, sosem újra lesüthető sütikről, nyaralókról, Balaton illatú retro gumimatracokról, kürtös kalácsról, amit annyira lassan ettél, hogy tovább tartson!
A kislányról szól, aki még mert álmodni és azt el is merte hinni, aki még tökéletesnek látva magát pörgött a tükör előtt a szoknyájában és a fekete kopogós lakkcipőjében. Akinek mindenkiről az első benyomása jó volt. Aki még ki merte mondani „elég volt”, „nem kérem”, „nem tetszik”, „nem jó nekem”!
A kislányt, akit ugyanilyen csodás valójában hordozol magadban minden áldott nap. Mi ez, ha nem kiváltság? Csodás kiváltság!
Isten éltessen Te felnőtt, gyönyörű, szappanbuborék szín lelkű, bátor...nagyon bátor Kislány!
Csoda szép Gyermeknapot!
