18/05/2024
Könyveket tervezek és tördelek. Nagyon, nagyon hosszú ideje már. És sokszor el is gondolkodom rajta, hogy miért csinálom ezt, miért EZT csinálom még mindig. Ez a munka sokrétű, időigényes és nehéz. Sokszor a könyvek témái is nehezek, nehezen emészthetőek... és mégis csinálom. Ma jöttem rá, ahogy Leda D'Rasi-vel beszélgettem, hogy miért maradok meg mindig mégis ennél a tevékenységnél... Leda D'Rasi érzékeny, finom, mélyérzésű ember, író. És mindig érzésekkel reagál a megszülető könyvekre, amiket ő ír, én pedig formába öntök. Az ő, most készülő könyvére adott visszajelzésére akartam válaszolni, és válaszként az jött a számra, hogy nagyszerű ez a digitális világ, meg hogy lassan mindent lehet ott is intézni, de amíg fizikai lények vagyunk, addig igenis a fizikai síkon megnyilvánuló dolgok fognak ránk hatni legjobban. És a könyv, ami létrejön, a fizikai megtestesülése annak, ami valakinek kezdetben csak az elméjében, fantáziájában, érzéseiben létezik. Amikor megtervezünk, elkészítünk egy könyvet, az létrejön, megszületik, FIZIKAILAG létezik onnantól. Megfoghatod, súlya, illata van, érdes és selymes felületei a lapjain, a borítóján. Élete van, veled utazik a vonaton, foltos lesz, ha szendvicset majszolsz, miközben olvasod, néha veled is alszik, ha éjszakába nyúlóan olvasod, idővel változik az illata, a színe, továbbadhatod a gyerekednek, az unokádnak... megmarad, míg el nem rongyolódnak a lapjai... ahogy ez "velünk is történik". Jó érzés ebben részt venni. Azt hiszem, elkészítek még néhány könyvet életem folyamán...
