08/01/2025
Megint hosszú időre eltűntem. :)
Vezeklésképpen itt hagyok nektek egy részletet a készülő irományomból és az egyik illusztrációjából.
Sikeres és fájdalommentes évkezdést mindenkinek! 🖤
"Sötét árnyék tornyosult fölé, s megragadta a lányt. Sage szabadulni próbált, de végtelenül gyengének érezte magát. A szörnyeteg erősebb volt, s ő tehetetlenül csapkodott a levegőbe. Szemeinek láthatatlan maradt, de mégis tudta, hol van, s azt is, milyen formájú. Rámutatott.
- Nakirue ovlet sertetiam! Nakirue tilieo sedetam! – ordította.
Kinyújtott keze felizzott, akár egy gyertyaláng, s ujjából fénycsóva hasított a tomboló orkánban rejtőző démon felé, aminek ormótlan, kitekeredett idomai most előbukkantak a homályból, ahogy bőgve-sikítva a lány felé harapott.
Csend fogadta.
Nem hallotta már az orkánt, sem a szörnyeteget. Feküdt valahol, behunyt szemmel, mintha az imént az egész csak egy rossz álom lett volna. De nem hagyta, hogy érzékei megvezessék, tudta, hogy nem az volt, s most sincs ébren. Lassan kinyitotta a szemét és sápadt, színtelen eget látott maga felett. Fejét lassan oldalra fordítva egy kietlen pusztaság tárult elé, kiszáradt, krétás földjén már csak halott növények kókadoztak. Szél se rebbent, oly mozdulatlan volt minden. E zord tájon felülve látta, hogy karja, amivel a démont elűzte, könyökéig megégett. Fájdalmat nem érzett, ami még inkább megrémítette.
- Tudod, mit jelent, amit mondasz? – kérdezte egy sejtelmes hang a háta mögött.
Mikor hátra fordult, meglátta a maszkos alakot. Fekete haj-palástja festékként folyt szét körülötte a kikopott talajon.
- Nem. – felelte Sage.
- Azt jelenti: „Maradj távol, vagy elpusztítalak!” Engem is el akarsz pusztítani?
- Nem…Választ várok tőled. Miért vagyok itt? Miért vezettél el engem a kalózhoz?
- Mert kerested őt.
- Ez nem igaz. – mondta Sage. – Azt sem tudom, ki ő. Hogy kereshettem volna, ha nem is tudtam, hogy létezik?
- Óh, Sage. Nem az elméd a kormányos ezen a hajón, hanem a lelked.
Az alak könnyedén arrébb libbent. Sage felkelt és kisöpörte még mindig poros haját a szeméből.
- Amikor ott voltam, segíteni akartam neki. – mondta. – Úgy éreztem… valamiért azt hittem, szüksége van rám. De tévedtem…
- Ahol akkor jártál, ott régóta tombol a tenger és állandó a vihar. Senki sem merészkedik azokra a vizekre, egyedül annak a hajónak a kapitánya. S te meglepted őt. Meglepted, bizony.
Az alak ezalatt ismét arrébb lebegett, mintegy mutatva az utat Sagenek a kietlen síkságon. A lány követte őt.
- Azt mondtad, keressem a nevét. Ezek szerint az ő nevére gondoltál. De hogyan találhatnám meg, azt sem tudom, hol keressem. Saael pedig megtiltotta, hogy kövesselek.
- Sosem követtél, hívtál.
- Hogyan?
- Kérdezd meg magadtól, Sage: valóban csak egy tehetetlen bábu vagy az utazások során? Vagy ennél többre vagy képes?"
