22/08/2026
FOGHÍJ 1.
Innen hiányzik egy gép. Egy Merging Hapi MK II, 16x16 AD/DA konverter és hálózati audio interfész.
Hogy ez mit jelent?
MERGING: a gyártó neve. A Merging Technologies egy nagyfelbontású hangrögzítő eszközöket gyártó svájci cég, amit most vett meg a Neumann.
HAPI: a termékcsalád neve.
MK II: a termékcsaládon belüli típus, annak is a második generációja.
16x16: 16 ki és bemeneti csatorna
A/D KONVERTER: a mikrofonokból és a hangszerekből érkező analóg jelet digitálissá alakítja, hogy a számítógép értelmezni tudja az információt.
D/A KONVERTER: miután a számítógépen elvégeztük a munkát, a digitális jelet visszaalakítja analóggá, hogy a hangfalak le tudják játszani.
HÁLÓZATI AUDIO INTERFÉSZ – Az eszköz RAVENNA/AES67 hálózaton kommunikál a számítógéppel. Tehát itt nem egy USD vagy Thunderbolt hangkártyáról van szó, hanem egy külön megépített nagyfelbontású kommunikációs megoldásról.
Ha megveszed a megfelelő kártyát a géphez, DXD és DSD felbontást is tudsz rögzíteni.
Hogy ez mit jelent? Egy hagyományos hangkártyától ma már elvárás, hogy másodpercenként 198.000 alkalommal mintát vegyen a jelfolyam változásából, és ezt alakítsa át először a digitális világba (azaz legyen belőle sok „0” és „1”), majd ezt a számítógépes feldolgozás után alakítsa is vissza, hiszen a hangfalak nem tudják értelmezni és lejátszani a sok „0” és „1” információt. Ez hívjuk PCM-nek.
A nagyon profi eszközök már tudják a DXD felbontást, amikor másodpercenként 352.800 alkalommal vesz mintát a gép. A folyamat lelke egy nagyon pontos óra, ami a másodpercet képes 352.800 egyenlő részre osztani, és egyenlő időközönként parancsot adni a gépnek a mintavételre. Mivel zenehallgatáskor a természetes hallást utánzó élmény a legjobb, minél több a mintavétel, a lejátszott zene annál jobban fog hasonlítani egy koncerttermi élményhez.
És akkor jön a DSD. A vadállat.
Itt egy másodperc alatt 11,3 milliószor méri meg a jel pillanatnyi nagyságát. Ez egy barom. Egy igazi technológiai csúcsteljesítmény. Ez olyan adatsűrüség, ami már tényleg nagyon közel van a természetes (analóg) hallásunkhoz. Kb. ilyen hangot rögzítettek régen a szalagos magnók, de ugye, ott igen erős szalagzaj is hozzáadótott a zenéhez. A DSD ezt az élményt adja vissza, csak szalagzaj nélkül.
Érdemes tudni, hogy a hagyományos PCM (192kHz), és a DXD technológia ugyan kevesebb mintát vesz másodpercenként, mint a DSD, de nem gyenge az adatfeldolgozási itt sem, mivel a jelváltozás mértékét egy 24 bites „mérőműszer” segítségével mutatja ki.
Ha a mérőműszer egy bites mércével tud mérni, akkor két számot tud használni a jelváltozás bemutatására: 0 és 1. Ez a két szám a digitális világ alapja.
Ha a műszer kétbites mérésre képes, akkor két számot egymás mellé tud rendelni – azaz kétjegyű lehet a mérési eredmény – és ugyanazon jelváltozás bemutatására már négy számot tud használni (00, 11, 01, 10), így részletgazdagabb lesz a hallgató élménye. Három bit esetén jönnek a háromjegyű számok, így már nyolc féle értéket tud megmutatni. És így megyünk fel, egészen a ma általános 24 bites mérésig, ahol már kettő a huszonnegyedik hatványon, azaz 16,77 millió érték egyikét fogja kiválasztani a rendszer a változás bemutatására. Tehát egy dolog a mérések másodpercenkénti száma, egy másik dolog, hogy milyen részletességű eszközünk van a mérési eredmény megmutatásához. Komoly munka zajlik a gépekben!
A DSD technológia viszont nem így működik. Másodpercenként 11,3 milliószor mér a gép de minden egyes alkalommal csak 1 adattal dolgozik: az előzőhöz képest felvett új jel több, vagy kevesebb. Tehát a 11,3 millió jel csak 1 bites!
DSD technológiával jelenleg kb. 20 stúdió dolgozik a világban. Tiszta (pure) DSD kiadvány pedig öt stúdióban készül. Az egyik a Provibe. A „tiszta” azt jelenti, hogy a 11,3 millió jeles felvétel nincs „visszabutítva” DXD – azaz 352.800 mintás – jellé, és aztán a végén kiírva DSD formátumban. Erre ugyanis képes a DSD-hez szükséges számítógép Pyramix nevű programja, de amikor a tiszta DSD jelet visszabutítjuk DXD-re, minőségcsökkenés jön létre, ami innentől megmarad! Azért szokták mégis visszabutítani a felvételt, hogy mindenféle digitális eszközökkel (pluginekkel) belenyúljanak, javítsanak rajta: EQ, Reverb, kompresszor, stb. A pure DSD-nél nincs ilyen lehetőség – ettől válik izgalmassá a munka.
Tegyük hozzá: ezek a minőségbeli különbségek csak a legdrágább HIFI berendezéseken hallhatók – ha a szoba akusztikája is megfelelő. Arról már nem is beszélve, hogy az átlag zenehallgató le sem tudja játszani, mivel nincs hozzá eszköze. (Pár tízmillióból bárkinek lehet ilyenje:-) Egy DSD felvétel akkora adathalmaz, amiből egy CD-re maximum egy szám férne fel.
És hogy miért bonyolult a tiszta DSD anyag elkészítése?
Először is, kell hozzá egy olyan produkció, amely azon a szinten van, hogy az előadását nem kell utólag össze-vissza mókolni a számítógépben. Amit játszik, az van felvéve, pontosan úgy, ahogy elő van adva – mintha élő koncertet hallgatnánk. Szerencsére sok ilyen van, augusztusban a hagyományos munkák mellett öt DSD lemezt készítettünk, volt egy olasz zongora-hegedű duó, egy brazil-portugál zongora-gitár duó (bitang jó latinos jazz, majd mutatok belőle!), de volt két zongora szóló, és egy jazz kvartett is hazai művészekkel. Szeptemberben tizenhárom DSD felvételes napunk lesz, és látszik, hogy egyre több művész indul ebbe az irányba.
Aztán szükség van olyan mikrofonparkra, mely a legmagasabb minőségben képes mindezt felvenni. És hát szükség van olyan hangmérnökre, aki tudja, hogy kell elhelyezni a kiválasztott mikrofonokat a stúdióban ahhoz, hogy nagyon jól szóljon a felvétel.
Mivel a DSD jel iszonyat adatmennyiséget jelent, egyetlen digitális eszköz – plugin – sem képes a feldolgozására. Csak olyan eszközökkel lehet „belenyúlni”, amiken analóg módon megy át a jel. Ezért vannak a stúdióban mindenféle „vasak”. Ezekkel keverjük és mastereljük az ilyen felvételeket (persze, használjuk normál felvételeknél is, mivel nagyon jót tesznek azoknak is!).
Na, de végre visszatérve az eredeti problémához: a három HAPI-ból az egyik megadta magát. Úgy történt, hogy a DSD felvételt készítő program – a Pyramix – 14-es verziójáról fel akartunk menni az új, 16-os verzióra. Megvettük az upgrade-et a programra, és a MassCore kártyára is. (A MassCore kártyán zajlik az iszonyatos adatmennyiség feldolgozása, amitől a számítógép kifeküdne. Nekünk 40 csatornánk van, amit sokszor ki is használunk. Ilyenkor 40x11,3 millió – azaz majdnem félmilliárd! – jelet kell kezelni egy másodperc alatt, ami úgy leterhelné a számítógép saját kapacitásait, hogy minden más funkció lelassulna, vagy leállna. Úgyhogy ez a munka ki van szervezve a MassCore kártyára. ProTools-os kollégáknak: DSP.) Szóval, minden meg van, mindent feltelepítettünk, és elkezdtük a felvételt. Aztán egyszer csak minden képernyő tiszta fehér lett, és az első, 16 csatornás Merging Hapi kék kijelzője sárgára váltott. Többet se kép, se hang. Lehalt a teljes rendszer, Hapistól, Pyramixostól, számítógépestül. Az összes létező hozzáértőt felhívtunk, hogy mi lehet a baj, de senki nem tudta. Aztán kiderült, hogy kaptunk egy rossz infót, mégpedig, hogy a 16-os Pyramix működik Windows 10 alatt (ja, igen: ez a rendszer egy külön, erre épített PC-t igényel, nem kompatibilis a Mc világgal:-). Nos, kiderült, nem működik Windows 10 alatt, sőt!
Gyorsan minden 16-os upgrade-et leszedtünk, vissza 14-re, de a Hapi már nem kelt életre. A 14-es verziók visszatelepítése sem volt zökkenőmentes, svájcból próbálta a Merging mérnöke helyrehozni a gépünket, de egy óra munka után feladta. Mára már kiderült, hogy csak Svájcban, a gyárban tudják javítani a jószágot, úgyhogy ezért van foghíj. Szerencsére a Merging hazai forgalmazója nagyon segítőkész volt, és kaptunk egyet addig, míg a miénk visszaérkezik, hiszen kezdődik a Dalfutár felvétel, amihez teljes kapacitásra van szükség. Innen is köszi a gyors és korrekt segítséget az Audio Partnernek!
Hát, így telnek a napjaink itt a Provibe Stúdióban:-)
