Amália mentor oldala

10/06/2026

"Légy szerelmes az Életbe!

Ne csak azokba a pillanatokba, amikor minden sikerül.

Hanem az egészbe. A nyers, zajos, néha kifordult, néha gyönyörű egészébe.

Abba a reggelbe is, amikor karikás szemmel is elindítod a napot, mert nincs más választásod.

Abba a kávéba, amit harmadszor melegítesz újra.

Abba a nőbe a tükörben, aki ha erősnek látszik, néha csak túlélni próbál, de még mindig itt van.

Még mindig felkel.

Még mindig remél.

Mert az Élet nem mindig romantikus filmzenével érkezik.

Van, hogy számlák formájában kopogtat.

Vagy egy orvosi lelettel.

Egy ,,beszélnünk kell" mondattal.

Egy búcsúval a parkolóban.

Egy üres székkel az asztalnál.

És mégis ... milyen furcsa, hogy közben képes adni egy napsugarat pont akkor, amikor már majdnem feladtad.

Egy idegen mosolyát a boltban.

Egy dalt a rádióban, amitől hirtelen újra embernek érzed magad.

Egy ölelést, ami után nem oldódik meg minden, de valahogy mégis könnyebb tovább menni.

Talán az egyik legnagyobb tévedésünk, hogy azt hisszük: majd akkor szeretjük az Életet, ha végre minden rendben lesz.

Ha lefogyunk.

Ha szeretnek.

Ha több pénzünk lesz.

Ha elmúlik a félelem.

Ha visszajön aki elment.

Ha sikerül az a bizonyos álom.

De az Élet nem a ,,majd egyszer" nevű országban történik.

Hanem itt.

A szétesett konyhában.

A nevetésekben.

A sírás utáni kifulladásban.

A villamoson hazafelé.

A gyerek rajzában.

A ráncok között

A második esélyekben.

És talán a legvonzóbb emberek nem azok, akiknek tökéletes életük van.

Hanem akik még a töréseik mellett is képesek kíváncsian nézni a holnapot.

Akik nem csak túlélni akarják a napokat, hanem megélni őket.

Akik tudnak nevetni magukon.

Akik mernek újra hinni, még akkor is, amikor egyszer már összetörtek.

Mert szerelmesnek lenni az Életbe nem naívitás.

Hanem bátorság.

Azt mondani egy kemény világban is; ,,Még mindig látom a szépet."

És lehet, hogy néha az Élet nem tud mást adni, csak apró kapaszkodót.

De néha egyetlen apró kapaszkodó ment meg attól, hogy végleg elsüllyedjünk.

Szeresd az Életet!

Nem azért mert mindig gyengéd.

Hanem azért, mert még a legviharosabb napokon is képes emlékeztetni arra, hogy élsz!"

/Todorovits Rea/

Hitben, szeretetben, reményekben bővelkedő derűs délutánt kívánok

02/06/2026

"Volt egy fiú, aki nem szeretett az apja házában lakni az állandó „fegyelmezés” miatt.
– Ha nem használod, kapcsold ki a ventilátort!
– A szobádban megy a tévé, te meg sehol nem vagy. Hallgattasd el!
– Zárd be az ajtót!
– Ne pazarold a vizet!
A fiú nem szerette, ha az apja ilyen aprósággal zaklatta.
El kellett viselnie ezt, egészen addig a bizonyos napig, amikor úgy döntött, hogy elmegy egy állásinterjúra.
„Amint megkapom ezt az állást, elhagyom a várost – gondolta. – Nem akarok többé panaszt hallani az apámtól.”
Amikor az interjúra ment, az édesapja ezt tanácsolta neki.
– Válaszolj a feltett kérdésekre habozás nélkül. Ha nem is tudod a választ, akkor is mondd meg bizalommal.
A fiú megérkezett az interjú helyszínére, és rájött, hogy nincsenek biztonsági őrök az ajtóban. Habár nyitva volt az ajtó, valószínűleg kellemetlen volt az át- vagy belépő embereknek. Ezért becsukta az ajtót, és belépett az udvarba. Gyönyörű virágok voltak az út mindkét oldalán, de a kertész nyitva felejt***e a csapot, és a tömlőből folyt a víz. Túlcsordult a víz az úton. A fiú felkapta a tömlőt, és más növény mellé t***e, amelynek vízre volt szüksége.
A recepción senki sem volt, azonban értesítés jött, hogy az interjú az első emeleten lesz.
A fiú lassan felmászott a lépcsőn.
Délelőtt 10 órakor még égett a lámpa, valószínűleg előző este felejtették úgy. Emlékezett az apja figyelmeztetésére. „Miért hagyod el a szobát anélkül, hogy lekapcsolnád a villanyt?”
Úgy tűnt, mintha most is hallaná őt. Még a gondolattól is bosszankodva, megkereste a kapcsolót, és lekapcsolta a villanyt. Az emeleten egy nagy teremben látott több embert állni, várva a sorukra.
Megszámolta az embereket, és megkérdezte magától, van-e esélye arra, hogy megkapja az állást.
Némi szorongással belépett a terembe, és az ajtó melletti üdvözlőszőnyegre lépett, de rájött, hogy fejjel lefelé van fordítva. Átfordította a szőnyeget az eredeti helyzetébe.
A szokást nehéz elfelejteni.
Sok férfit látott belépni a kihallgatószobába, majd azonnal egy másik ajtón távozni.
Tehát senki sem tudta, hogy mit kérdeznek az interjún.
Amikor sorra került, némi aggodalommal megállt a munkáltató előtt.
Az illetékes elvette az iratait, és anélkül, hogy megnézte volna, ezt kérdezte.
– Mikor kezdhet dolgozni?
Ő így szól.
– Ez egy beugratos kérdés, amit az interjúmon feltesznek, vagy nehéz megkapni az állást?
– Maga mit gondol? – kérdezte tőle a főnök. – Itt nem teszünk fel kérdéseket senkinek, mert úgy gondoljuk, hogy azokon keresztül nem tudjuk értékelni valakinek a képességét. Ezért a mi tesztünk az ember hozzáállásának értékelése. Lefuttattunk néhány tesztet a jelöltek viselkedése alapján, és megfigyelőkamerákon keresztül figyeltük őket. Egyikük sem jött ma ide, hogy tegyen valamit, és becsukja az ajtót, lekapcsolja a villanyt, elhelyezze a tömlőt, helyre tegye az üdvözlőszőnyeget. Maga volt az egyetlen, aki ezt t***e! Szóval, úgy döntöttünk, hogy magát választjuk a munkára – közölte a főnök.
A fiú mindig küzdött az apja fegyelmezésével, de ekkorra rájött, hogy ennek révén kapta meg az első munkáját.
Minden, amit a szüleink mondanak nekünk, csak a saját javunkat szolgálja, szép jövőt kívánva nekünk!
Ahhoz, hogy értékes emberi lénnyé váljunk, el kell fogadnunk a rossz szokást és viselkedést megszüntető dorgálást, korrigálást és útmutatást. Ezt csinálják a szüleink, amikor fegyelmeznek minket.
Az apánk ötévesen a tanítónk; huszonévesen „rosszfiú”, de útmutató az élethez.
Az anyák elmehetnek a gyerekeik házába, ha megöregszenek, de az apa nem tudja, hogyan kell ezt csinálni.
Nincs értelme bántani a szüleidet, amikor még élnek, nehogy megbánd, amikor majd elmennek.
Mindig tisztelettel bánj velük!"
(Forrás: Ébredők)

25/05/2026

"Az emberek mindig a világ legcsodálatosabb emberét keresik. Miért ne lehetnél te magad az a csodálatos ember?"
-Sadhguru

23/05/2026

Ház A Tó Mélyén
A trauma olyan, mint egy időörvényben süllyedő ház, amelynek nem záródik sem az ajtaja, sem az ablakai. Minél mélyebbre süllyed egy negatív élmény az időben, annál erősebbé válik az emlékekben a zavar, amely váratlanul elő-előtör.

Amikor magába zár az ember egy sebesülést, egy negatív érzést, egy kételyt… annál jobban erősíti fel magában az ellentmondást.

Megértem azokat, akik félnek szembenézni a:
- szeret***el lefedett elvárások pusztító erejével,
- a szülői elnyomással,
- az apa cserbenhagyásával,
- az anya jószándékú túlféltésével,
- a környezet bántásaival
- a saját gyávaságukkal…

Nehéz belenézni a tükörbe. De minél mélyebbre süllyed az emlékekbe száműzött seb, annál erősebbé válik a szivárgás. Megállítani a szivárgást csak a teljes felszínre hozással és szembenézéssel lehet. A lassú és finom kezelés nem segít. A gyors műtéti beavatkozás életet menthet.

(Sárvári György)

Érted? Érzed?? Értékeled???

15/05/2026

Egy fiú elvitte az apját egy étterembe, hogy az kimozduljon és élvezzen egy finom vacsorát. Az apja elég idős volt, ezért egy kicsit gyenge is, ápolásra szorult. Evés közben időnként ételdarabok pottyantak az ingére és a nadrágjára. A többi vendég undorodva nézte az öreget, de fia nyugodt maradt. Miután mindketten befejezték az evést, a fiú csendben felsegít***e apját és kivitte őt a WC-re. Görcsbe rándult, ráncos arcáról megtisztította az ételdarabokat, és megpróbálta kimosni az ételfoltokat is ruháján, figyelmesen és odaadóan megfésülte ősz haját, és végül felvette a szemüvegét is.
Ahogy elhagyták a mosdót, és visszamentek az asztalukhoz, mély csend uralkodott az étteremben. A fiú kifizette a számlájukat, de mielőtt elmentek, egy szintén idős férfi felkelt és megkérdezte az öreg fiát: "Nem gondolod, hogy itt hagytál valamit?"
A fiatalember azt válaszolta: „Nem, nem hagytam is semmit."
Ekkor az idegen azt mondta neki: „De igen, itt hagytál egy tanítást minden itt lévő vendégnek, és reményt minden apának."
Az egész étterem olyan csendes lett, hogy hallani lehetett volna egy gombostű leesését is!
Az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ami létezik, hogy gondoskodhatunk azokról, akik ránk is vigyáztak. Szüleink és mindazok az idősek, akik minden idejükkel, pénzükkel és fáradságukkal értünk áldozták életüket, megérdemlik a legnagyobb tiszteletünket.

07/05/2026

Egyszer egy vándor két magot vitt a zsebében.
Az egyiket Félelemnek hívták, a másikat Hitnek. Mindkettő ugyanazt kérte tőle minden reggel:
– Ültess el engem, és meglátod, mi nő belőlem.

A vándor először a Félelmet öntözte. A mag gyorsan nőni kezdett, sötét indákat hajtott, és hamar körbefonta a kertet. Minden levél azt suttogta:
– Mi lesz, ha nem sikerül?
– Mi lesz, ha egyedül maradsz?
– Mi lesz, ha elveszítesz mindent?

A vándor egy idő után már alig látta a napfényt.
Egy este azonban talált a kabátzsebében egy aprócska, elfeledett magot. A Hit volt az.
– Adj nekem is egy kis vizet.
A vándor másnap leült mellé, és először hosszú idő után nem a félelmeit hallgatta, hanem a szíve csendjét. Napról napra öntözte a kis magot. Sokáig nem történt semmi. Aztán egy reggel egy vékony zöld hajtás bújt elő a földből.
Ahogy nőtt, különös dolog történt: ahol a Hit virágot bontott, ott a Félelem indái lassan elszáradtak.
És a vándor akkor ért***e meg, hogy mindkét mag benne él. De mindig az nő nagyobbra, amelyiket nap mint nap táplálja.

Adrienn Kovacsne Lupas

03/05/2026

❤️ A legdrágább kincsek

“Az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe. A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.”
(Wass Albert)

23/04/2026

22/04/2026

„Meg kellene tanítani a gyermekeiteknek, hogy a talaj a lábuk alatt, a nagyszüleik hamvai.
Hogy tiszteljétek a földet, el kell mondanotok a gyermekeiteknek, hogy a föld tele van őseink életével. "
(Navajo bölcsesség.)

12/04/2026

„Semmilyen bűntudat nem tudja megváltoztatni a múltat, és semmilyen aggodalom nem tudja megváltoztatni a jövőt.”

„Aki nem a hite szerint él, az elkezd hinni abban, ahogyan él.”

„Szokj hozzá a nehéz élethez, mert a luxus nem tart örökké.”

„A veled tett jóért jót tenni egyszerűen viszonzás, míg a veled tett rosszért jót tenni hatalmas erény.”

„A legkedvesebb ember számomra az, aki rámutat a hibáimra.”

"Isten szereti a mértékletességet, és gyűlöli a pazarlást és a túlkapást.”

„Ne feledkezz meg magadról, miközben másoknak prédikálsz.”

„Amikor valakinek őszinte a szándéka, Isten megadja szükségleteit, megvédi és vezeti őt az emberekkel való bánásmódjában.”

"Isten áldja meg azt az embert, aki kevesebbet mond és többet tesz.”

Umar ibn Al-Khattab