23/07/2025
Introvertáltként mindig is jobban éreztem magam a háttérben. A suliban is mindig a hátsó padban ültem.😁
Évekig építettem cégek kampányait, programokat tanultam, közben fizikailag is dolgozni jártam, és neveltem a lányomat.
Reggel 6:00-kor kezdődött egy napom, és éjjel 1 körül ért véget.
A marketinget akkor kezdtem, amikor a lányom még a betűket tanulta én pedig a hirdetéseket. Azóta ő lassan kijárja az általánost. 😁
Aztán egyszer csak a kamera előtt találtam magam. Eleinte fura volt, kényelmetlen is. Néha még most is az.
De hiszem, hogy ha nem tartod a lépést a változó világgal, ha nem próbálsz alkalmazkodni, előbb-utóbb az addig stabilnak hitt szakmád is bizonytalanná válik.
Ezért kezdtem el videózni.
Mert bár most is dolgozom egy másik (sőt, több), teljesen más témájú, háttérben zajló projekten, ami még egy forintot sem hoz, hiszem, hogy idővel minden energia kifizetődik. Nem megy egyik napról a másikra.
Annak idején annak is örültem, hogy el tudtam tartani a lányomat egyedül.
Ma már azért (is ) dolgozom, hogy neki meglegyenek azok a lehetőségei, amik nekem nem voltak. És ehhez néha túl kell lépni a komfortzónán.
Egy tanács tőlem azoknak, akik sokszor nem bíznak az ötleteikben: Nem vagy késésben! Akkor sem, ha néha alább hagy a lelkesedésed, és hónapokra félbehagyod, amit elkezdtél.
Kezd el 2x, 5x vagy 10x csak ne hagyd veszni a lehetőségeidet.
Ez a kép akkor készült amikor pont úgy éreztem magam, hogy legszívesebben semmit sem csinálnék és elegem van mindenből és mindenkiből.😄 Vannak ilyen napok is.😅
